Száraz, áztatott:
A száraz kukorica, akár kezeletlen formában, akár egy-két napos áztatást követően sokak által eredményesen használt csali. Teljesen száraz állapotában csak némi segítséggel tűzhető horogra. A bojlifúró, cipészár vagy egyéb segédeszköz által készített lyukon keresztül egy, maximum két szem kerül a horogra. Általában is jellemző - és azt gondolom, hogy a nádban horgászók többsége is így van ezzel -, hogy bármekkora horgot is teszek fel, nem készítek "füzért" a kukoricából. Gyakrabban két szemet, ritkábban egyet teszek fel. Az áztatott kukorica már némi erőszakkal segédeszköz nélkül is feltehető, de jobb a békesség alapon fúrhatjuk is. Ez a legegyszerűbb csali, mellyel etetni és csalizni egyaránt lehet, bár horogravalóként én csak akkor használnám, ha azzal is etetnék.


Tejes kukorica:
Gyerekkorom meghatározó pontycsalija volt a friss tejes kukorica. Etetni nemigen használatos, mert elég szaporátlan, horogra azonban csodálatos. Mártonban hosszú évekig barátomék telke mögött kukoricaföld húzódott, oda jártunk a horogravalóért. Két eset emlékezetes maradt ezekből az általában késő esti kiruccanásokból. Egyszer egy vaddisznóval találkoztunk, egyszer pedig a mezőőrrel. Mindkettőnek csúnya nagy futás lett a vége, de megúsztuk. Ha egész szemmel csalizunk, akkor a horog ütötte "seben" keresztül ellenállhatatlan aroma távozik belőle, de célszerű a szemeket megvágva fokozni a hatást. Az elmúlt években méltatlanul mellőztem e remek csalit, de idén nem követem el ismét ezt a hibát. Gábor barátom édesapja a tejes kukoricát eredményesen tartósította, évek múlva is fogós volt az általa eltett csodacsali. Sajnos nem tudom hogyan csinálta. Ha tud valaki olyan módszert, mellyel ez megismételhető, és egy fórumbejegyzés formájában közkinccsé tenné, azért nagyon hálás lennék. De szerintem nemcsak én...


Főtt öregkukorica:
Talán a leggyakoribb az összes közül, etetni is, horogra is. Én a következőképp szoktam csinálni. Főzés előtt - ha nem felejtem el - legalább fél napig áztatom, majd letakart edényben nagyon lassan forralom mindaddig, míg eredeti térfogatának majd háromszorosára nem dagad. Mindeközben többször pótolni kell az elforrt vizet. Ha a szemek felrepednek, az nem baj, sőt! A vízbe mindig teszek egy kevés sót, néhanap egy zacskónyi vaníliás cukrot. Sokan csinálják kuktában, mert gyorsabb és az aromák jobban megmaradnak benne. Családunkban e konyhai edény örökös száműzetésbe került egy évekkel ezelőtti szerencsés, ám sok takarítással járó balesetet követően. Lehet, hogy mégis veszek egy kuktát? Ha ebben főzünk, akkor figyeljünk rá, hogy mennyi, vizet, kukoricát teszünk bele! Jobb esetben soha nem tudjuk többé kinyitni, úgy beledagad, rosszabb esetben jön a kukta száműzése.

Csíráztatott, erjesztett, érlelt kukorica:
Az ezen eljárásokkal készült kukoricák ugyan nem rokonok, de egy közös tulajdonságuk mindenképp van: A csali értékmérője az, hogy fog-e halat, márpedig ezek is fogtak, nem is keveset! Ezért a felsorolásból nem hagyhattam ki őket.


Üveges kukorica:
Ez mindazon horogravaló kukoricák összességét jelenti, melyeket a horgászcikk-gyártók ajánlanak nekünk. Én igen nagyra becsülöm a natúr változatokat, de időszakonként, vizenként különböző mértékben eredményesek a legkülönbözőbb ízesített/illatosított változatok is. Mézes, ánizsos, vaníliás, legújabban epres, kagylós. Én egy olyan változattal találkoztam eddig, mely minden időszakban adott nekem halat, pontyot is, amurt is. Ez a pálinkás. Vannak, akik maguk készítik, mindenféle eredeti! remek nedűben áztatva a kukoricát. Tudom, hogy a horgászat oltárán sok mindent feláldozunk, de szerintem ez akkor is bűn. Nagy reményeket fűzök az aszalt szilvás ízhez is, a matchbotos horgászathoz használt etetőanyagokban, főképp nyár végén igen eredményesen használtam. Hátha itt is beválik.


Horogra tűzés:
A kukoricát és egyéb nem élő csalit tűzhetjük a horogra, vagy hajszálelőkére is. Ha horogra tűzöm, a horog hegyét én mindig kint hagyom. A sűrű növényzet között ez nem feltétlen biztonságos megoldás, de én hiszek benne, hogy a biztosabb akadás érdekében főképp keményebb héjú csalinál ezt a kockázatot vállalni kell. Ha hajszálelőkét használunk, úgy figyeljünk arra, hogy az előke ne legyen sokkal hosszabb, mint a felfűzött csali, azaz a csali legyen a horog közvetlen közelében. A fűzött csali a horog öblénél legyen, vagy maximum a horogszár vonaláig vigyük. Tapasztalatom szerint így biztos az akasztás. Megjegyzem, hogyha valami könnyen elakadhat a sűrű növényzetben, akkor a fűzött csali mellett szabadon álló horog biztos!
ÉLVEZZÜK A MEGMARADT TERMÉSZETI KINCSEINKET, minden horgászat ad valamit: egy kis tapasztalatot, egy kis kikapcsolódást és legfőképpen hatalmas felelősséget: RAJTUNK MÚLIK HOGYAN ÉS MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT FOG HORGÁSZNI GYERMEKÜNK. Tiszteljük a halakat: ha már ravasz módon túljártunk az eszén, engedjük vissza őket éltető elemükbe és óvjuk környezetünket!

"Catch 'n' Release, azaz Fogd ki és engedd vissza!"